Az avasi templomrom

Az egykori falu területe már jóval a középkor előtt is lakott lehetett. Ahogy a szigligeti óvár helyén egykor római őrtorony állhatott, úgy az avasi templom hajójának falában felfedezhető halszálka szerűen rakott kövek (opus spicatum) is arra utalnak, hogy ezen a helyen már a római időkben is épület állhatott. Erre utalnak a templomtestben talált római peremestégla töredékek is. Illetve, a középkori templomépítészetben fontos szerep jutott a keletelésnek, azaz, hogy a szentély kelet felé legyen tájolva, itt viszont északnyugati, délkeleti tájolásról beszélhetünk, a templom szerkezete feltehetően egy korábbi épület falaihoz igazodott. 

A hajó és a szentély a feltárt, színes vakolatdarabok alapján festett lehetett. Ádám István az 1889-es Archeológiai Értesítőben arról ír, hogy a torony alatti déli csrnokban kivehető egy színes Krisztus fej, lecsüngő barna hajjal, égetett okker bajusszal, az arc olajos barna. Látszott a világos sárga glória, illetve két szög, amely Krisztusra utalt. A képhez feliratszalag is tartozott, amelyen felirat akkor már nem volt olvasható. Maga a Megváltó arca már nem nagyon látszott, a szerző szándékos rongálást vélt felfedezni a falfestésen.

Az Atyusz nemzetség amládi bencés apátság alapításához köthető okiatokban olvashatunk arról, hogy a XI-XII. században mészégetők éltek Avas területén, feltételezhető, hogy a hely akár a római kor óta kisebb-nagyobb megszakításokkal lakott volt. A templom építését a XIII. századra teszik, valószínűleg a templom építése előtt a római épületet használták szakrális célra.

Avas révhely volt, egykori funkcióját ma is őrzi a Réhely utca, ahol maga a rom is található. Pusztulását a törökök okoztát 1544 és 1550 között. A romot és környékét Kozák Károly régész tárta fel 1959-ben.

Az avasi temolomrom leírása

A templom hajójának alapja (azaz annak délnyugati falát leszámítva a többi fal alapja) római eredetű, a szentély és a hajó XIII. századi, a négyszög alapú, hatszög testű torony, rajta a nyolcszög alapú sisakkal a XIII. században, de a templom építésénél később került a templomhoz. A sekrestye/kápoln XIV. századi, a csontház (ossarium) szentélyhez való hozzáépítése feltehetően a temető telítődésekor történt meg, valamikor a XIV-XV. században.