A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Blog
Hát persze, hogy a stencilgép is magyar találmány
A csornai születésű Gestetner Dávid nyomában
A Gestetner-féle stencilgépről csornai lokálpatriótaként a DelectArt egyik fele, Feri már régóta tudott, de közelebbről csak 2019 nyarán ismerkedtünk meg mindketten ezzel a fantasztikus szerkezettel. Erwin Blok (Hollandiában élő nyomdász, a Gestetner-hagyaték gondozója is egyben) és Szigeti Árpád (Hurrikán Press) workshopján próbálhattuk ki személyesen, hogy milyen ezzel az egykor igen népszerű sokszorosítási eljárással nyomtatni.
Gestetner Dávid 1854. március 20-án született Csornán. Fiatalon, mindössze 17 évesen került ki Bécsbe, ahol a tőzsdén a napi kimutatások és szerződések kézi másolása volt a feladata.
NOHAB dízelmozdony, a MÁV retro hétvégék sztárja
Az ízlésekről nehéz vitatkozni, talán nem is feltétlenül érdemes, de kétségtelenül akadnak olyan formák, amelyek az emberek többsége számára szemet gyönyörködtetőek. Ilyen például a legendás NOHAB mozdonyok alakja, amelyek ezreket vonzanak manapság különféle vasúti nosztalgiamenetek megtekintésére. A NOHAB a vasút “Csengetett, Mylordja” abban az értelemben, hogy bár nemzetközileg ismert a mozdony és a sorozat is, talán mindkettő Magyarországon vált a maga kategóriájának legkultabb példányává.
2020 nyarán egy véletlen következtében minket is bevonzott a balatoni MÁV retro hétvége, ahol nem csak a svéd NOHAB mozdonyok, de más, legendás vasúti járművek is megfordultak a Balaton északi vasútvonalán. Szóval egy véletlen folytán épp a csopaki vasútállomás környékén jártunk, amikor egy feltűnően szép mozdony állt meg a síneken. Rémlett, hogy korábban láttam már ilyet a környéken, és úgy emlékeztem, hogy egy jó ideje (2000. december 21.) már nem járnak ezek a remek gépek a Balaton partján menetrendszerinti járatokkal. Rövid keresgélés után kiderült, hogy a MÁV egy retro hétvége keretében levezényelt néhány szép vasat a Székesfehérvár-Tapolca vonalra, örömöt szerezve megannyi vasútbarátnak.
Hogyan kerül a fotó a kőre?
A fényképezőgép ősének, a camera obscurának képalkotási elvét már i. sz. 900 körül ismerték az arabok, azonban használata szélesebb körben csak a 17. században terjedt el.
Louis Daguerre 1839. augusztus 19-én mutatta be Joseph Nicéphore Niépce segítségével kifejlesztett új fotografikus képalkotási eljárását, a dagerrotípiát, amely során ezüstözött rézlemezt használtak, ennél fogva minden dagerrotípia egyedi műtárgynak számít, nem sokszorosítható, mint a mai fotográfiák.
A sors különös fintora, hogy ezzel párhuzamosan egy angol tudós, William Henry Fox Talbot pár hónappal korábban mutatta be saját negatív-pozitív eljárását, az ún. talbotípiát, amely szabadalmi feltételei miatt nem tudott úgy elterjedni, mint Daguerrék találmánya.
A fényképészet gyors, dinamikus fejlődésének egyik fontos állomása volt, mikor 1887-ben megjelent a celluloid film, s hamarosan az amatőr fotósok számára is elérhetővé vált ez a technológia, létrejöttek az első fotólaborok.
A filmes fotográfia esetén tehát a képrögzítés fázisát a film előhívása követi, s az így kapott negatív képeket tudjuk pozitív papírképként lenagyítani. Fekete-fehér filmet és papírképeket otthoni körülmények között is viszonylag könnyen laborálhatunk. A továbbiakban az előhívott filmről az emulzióval érzékenyített kövekre történő nagyítás folyamatáról lesz szó.
Hogyan készül a linómetszet? Most mindent megtudhatsz a linómetszésről
A linóleummetszés a sokszorosító grafikai eljárások közé tartozik, azon belül is a magasnyomású technikák egyike -- ilyen értelemben leginkább a fametszéshez hasonlítható. A XIX. század legvégén kezdtek fadúc helyett linóleummal kísérletezni, amelynek megmunkálása jóval könnyebb a fa megmunkálásához képest, hiszen a nyomat elkészítéséhez előbb az anyagba kell vésnünk a kívánt képet, ami igen nagy fizikai erőkifejtést igényel. Fontos megemlíteni, hogy a metszéshez nem felel meg akármilyen linóleum -- érdemes a külön ilyen célra gyártott vastag, rugalmas típust választani, mert a barkácsboltok mintázott felületű, PVC alapú kínálata alkalmatlan erre.
A hétköznapi életben a mai PVC kifejezést egyfajta szinonimaként használjuk a linóleumra, pedig a valóságban a két anyag teljesen különböző, leginkább azért, mert az előbbi műanyag, az utóbbi pedig természetes anyagokból készül. A linóleum alapanyaga a polimerizált lenolaj (innen ered maga a linóleum szó: a latin linum (len) és oleum (olaj) szavak összetétele), amit megfelelő arányú gyantával, parafaliszttel, mészkővel, titán-oxiddal és valamilyen színezékkel vegyítenek.
Ez a technika nem a rajzos, inkább a folt- és tömbszerű képalkotás eszköze, ennek megfelelően érdemes tehát témát keresnünk.
A linómetszés további eszközei: V vagy U alakú vésők, nyomópapír, gumihenger, linófesték, festékes lap (üveg vagy műanyag lap), valamint a nyomtatás típusától függően kézi sajtó vagy simítócsont.