A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Blog
Hogyan készül a kőfotó?
Hogyan kerül a fotó a kőre?
A fényképezőgép ősének, a camera obscurának képalkotási elvét már i. sz. 900 körül ismerték az arabok, azonban használata szélesebb körben csak a 17. században terjedt el.
Louis Daguerre 1839. augusztus 19-én mutatta be Joseph Nicéphore Niépce segítségével kifejlesztett új fotografikus képalkotási eljárását, a dagerrotípiát, amely során ezüstözött rézlemezt használtak, ennél fogva minden dagerrotípia egyedi műtárgynak számít, nem sokszorosítható, mint a mai fotográfiák.
A sors különös fintora, hogy ezzel párhuzamosan egy angol tudós, William Henry Fox Talbot pár hónappal korábban mutatta be saját negatív-pozitív eljárását, az ún. talbotípiát, amely szabadalmi feltételei miatt nem tudott úgy elterjedni, mint Daguerrék találmánya.
A fényképészet gyors, dinamikus fejlődésének egyik fontos állomása volt, mikor 1887-ben megjelent a celluloid film, s hamarosan az amatőr fotósok számára is elérhetővé vált ez a technológia, létrejöttek az első fotólaborok.
A filmes fotográfia esetén tehát a képrögzítés fázisát a film előhívása követi, s az így kapott negatív képeket tudjuk pozitív papírképként lenagyítani. Fekete-fehér filmet és papírképeket otthoni körülmények között is viszonylag könnyen laborálhatunk. A továbbiakban az előhívott filmről az emulzióval érzékenyített kövekre történő nagyítás folyamatáról lesz szó.
A kőfotózás folyamata, amikor papír helyett egy kőre készítjük a nagyítást
A hozzávalók: egy nagyítógép, fekete-fehér papírhívó folyadék, stoppfürdő, fixáló folyadék, továbbá fotóemulzió, ecset és ökölnyi méretű, világos, minél homogénebb felületű kövek. Ezeken kívül 3 tálca szükséges, amikbe a vegyszereket öntjük, illetve sok-sok vízre a vegyszerek kimosásához.
Ha nincs külön sötétkamránk, legkönnyebben a fürdőszobában rendezhetünk be ideiglenes mini fotólabort. A köveket zsírtalanítjuk, és a tökéletesen elsötétített laborunkban kezdjük el az emulzióval való lekenésüket. Az emulziót (én 250 ml-es Foma fotóemulziót használok) előzetesen 35-40 °C hőmérsékletű vízben áztatjuk a saját fekete tégelyében, mert szobahőmérsékleten zselés állagú, meleg hatására lesz csak kenhető állagú. Keményebb sörtéjű (olajfestéshez használt) ecsettel visszük fel vékony rétegben a kövek felületére az emulziót, s az így érzékenyített köveket dobozba tesszük (mondjuk cipős dobozba), s fénytől védett helyen szárítjuk 24 órán keresztül. A folyamatot ekkor megismételjük, s újabb 24 óra elteltével már készen állnak köveink, hogy rájuk nagyítsuk a kívánt fotóinkat.
A nagyítógépbe helyezett film képkockáját a vörös szűrő használatával (a vörös fényre nem érzékeny az emulzió) beállítjuk, hogy a kőre vetítve éles legyen a látvány -- ezért is fontos, hogy lehetőleg egyenletes legyen a kő felülete, különben kevésbé lesz kivehető a ránagyított fotó. A levilágítás tapasztalataim szerint 2-3 mp hosszú, utána tehetjük is bele a követ a hívó folyadékba, amiben folyamatosan mozgatjuk, mert ennek hatására kezd megjelenni a kép kb 30 mp elteltével. Itt érdemes gyorsnak lenni, nehogy túl sötét legyen a végeredmény -- ennek megakadályozására szolgál a stoppfürdő, amit rutinosabbak akár el is hagyhatnak, msjd sima vizes öblítés után az így előhívott kőfotónkat a fixáló folyadékba helyezzük. Pár perc áztatás után a mosdókagylóba helyezzük, vékony vízsugárral folytonos vízcserét biztosítva mossuk ki a vegyszereket a kő felületéről, hogy azok már ne dolgozzanak tovább a kész felületen, s tartós végeredményt kapjunk.
A köveket teljesen szárazra szárítjuk egy lehetőleg pormentes helyen, majd spray alapú matt lakkal kezeljük, mert így védhetjük meg azokat az esetleges sérülésektől, illetve kőképeink ilyen módon válnak az esetleges szennyeződésektől megtisztítha
Kőfotó termékválasztékunk
