A linómetszés folyamata

A már korábban említett, jó minőségű linóleumlap felületét zsírtalanítjuk valamilyen oldószerrel (pl. benzin) átitatott ronggyal. A linóleumot metszés előtt furnérlemezre vagy falapra is felragaszthatjuk, ami segítség a dúc későbbi tárolásában, illetve a megmunkálás folyamatát is megkönnyítheti. Az így előkészített alapra rajzoljuk elő a kimetszésre szánt képet, majd a vésőkkel megkezdjük a metszést. Legegyszerűbb a művészellátókban is kapható vésőkészletet beszerezni, ami 5-6 különböző formájú cserélhető vésőfejet és egy ezekhez tartozó nyelet tartalmaz. Ezek segítségével alakíthatjuk ki az elképzelt látványt. Fontos megjegyezni, hogy a magasnyomás egyik fontos jellemzője (a mélynyomásos eljáráshoz képest), hogy a metszéssel kialakított, kidomborodó (magas) formák lesznek azok, amikre a festéket felhordjuk, és így nyomot hagynak a papíron, ezért nevezzük az eljárást magasnyomásnak. 

Eljutottunk tehát a festékezésig, amihez érdemes vízben oldódó nyomdafestéket választani, de olajos nyomdafestéket is választhatunk, ami benzinnel oldható, és sokkal lassabban szárad. A festéket a festékes lapra nyomjuk, vagy ha nem tubusos, akkor spatulával vagy spaklival visszük fel a festékes lapra, ami egy teljesen sík és könnyen tisztítható felület legyen (pl. műanyag- vagy üveglap). A spakli a színek keverésére is tökéletesen alkalmas. A hengerrel egyenletesen eloszlatjuk a felületen a kikevert festéket úgy, hogy a hengerre is egyenletesen jusson. A megfelelő arányú festék nagyon fontos -- a túl kevés éppúgy hiba, mint a túl sok. Talán a túl sok festék felvitele a gyakoribb hiba, amit úgy tudunk elkerülni, hogy megnézzük a hengerelés közben a festékes lap felületét, mennyire homogén -- ha látjuk és halljuk is, hogy jellegzetesen cuppog a henger, s a felületén nem egyenletesen oszlik el a festék, akkor érdemes a spaklival kicsit visszakaparni a festékrétegből, ezt a lap szélére húzni, s pár hengerelést követően majd visszaforgatni. 

A linóleum felületére nagyobb nyomás kifejtése nélkül hengereljük fel a festéket úgy, hogy közben a festékes lapon újra és újra megforgatjuk a hengert, így biztosítva, hogy megfelelő mennyiségű festék jut a dúc teljes felületére. Ezt egy idő után érezzük, de teljes bizonyosságot az első próbanyomat adhat.

A nyomópapír lehet vékonyabb vagy vastag, akár kézzel merített papír is -- utóbbit érdemes nedvesíteni, majd szikkasztani. A felfestékezett dúcot egy a nyomópapírral azonos méretű lapra helyezzük a kívánt pozícióba, így segítve magunkat, hogy a grafika a nyomathordozóra megfelelő helyre kerüljön. Tehát a nyomópapírt egy határozott mozdulattal a dúcra helyezzük (a dúc alatti lap egyik sarkát illesztési pontnak használva). A kezünkkel először rásimítjuk a dúcra a papírt, majd egy simítócsonttal körkörös mozdulatokkal dörzsöljük a felületet, hogy a dúc kiemelkedő, festékes pontjai mindenhol érintkezzenek a papírlappal, így tapad rá a festék egyenletesen. Ezután határozottan, de óvatosan kezdjük felemelni egyik végénél fogva a nyomathordozó papírunkat a dúcról. A festék miatt tapadni fog, ezért vigyázni kell, nehogy elszakadjon a lap, vagy esetleg elmozduljon a dúcon. A friss, még nedves nyomatot félretesszük száradni (tiszta, sík felületre).

Minél több színt használunk, annál hosszabb és bonyolultabb a folyamat. Minden színhez külön-külön dúc szükséges, s ezek összeillesztéséhez is nagy segítség a lap, amelyet a dúc alá helyezünk, mert ezzel nemcsak a kész grafika pozícióját, hanem a képi elemek egymáshoz viszonyított helyét is bejelölhetjük. Több szín nyomtatásához más eljárást is használhatunk, amelyet fogyasztásos technikának nevezünk. Ekkor a dúcra felrajzolt motívumot lenyomtatjuk egy választott színnel, majd a megfelelő példányszám után tovább metsszük a dúcot, és a már megszáradt nyomatokat "felülnyomjuk" egy másik színnel. Ezt több színnel is megtehetjük, de arra érdemes figyelni, hogy a világostól a sötétebb színek felé érdemes haladni a színfedés miatt. 

A webshopban található linómetszet kategóriák